"Nem írtál még a vendégkönyvbe? Akkor rögtön írjál bele valamit! Bármit. Akár azt is beleírhatod, hogy ez az egész egy nagy rakás szar. Nekem az is tetszeni fog.”

A lepukkant csövesnek látszó alakban, aki deci rozéját szopogatja a Tűzraktér kerthelyiségében, Geoszabó László festőművészt tisztelhetjük. Éppen idei harmadik kiállításának megnyitóját ünnepli ezen szerény körülmények között. Hamar megtudjuk, hogy nemcsak egy festőművésszel, hanem a legtermékenyebb kötet nélküli magyar költővel is összehozott minket a sors.

Geoszabót természetesen nem Geoszabó néven anyakönyvezték. A becsületes neve Szabó László Attila. A Geoszabó nevet 1994-ben kapta Petri Györgytől, azzal az indoklással, hogy akkor már harminc éve vezetett geo-bio szakkört.  „Azt mondta a Petri, hogy Szabó Lászlóból sok van, de Geoszabóból csak egyetlenegy. Bár újabban hamisítanak. Nagy élmény az ilyen. De tényleg”.

Ekkor talál rá saját egyedi stílusára is. Amíg Szabó László volt, addig hatalmas kollázsokat készített, de az új névvel új stílus jön, amit geoprimitív-pissoir stílusú kozmopolita-internacionalista képződményeknek nevez.

Kiállított képeit leginkább a felületes, már-már gyerekesen naiv elnagyoltság, de ezzel együtt mégis a cizellált aprólékosság jellemzi. Témái olykor csak szecessziós hallucinációk, de azért jópár olyan is akad közöttük, ami minimum aha közeli élményt okoz. Leginkább a kép és annak címe közti feszültségre építi művei hatását, ami, ha működik, groteszk filozófia mélységekbe taszítja a szemlélőt. Néha maguk a címek is felérnek egy-egy műalkotással. Például a Két porszem várakozik az ezredfordulóra a karácsonyfán, vagy a Három szilva hegedül. Stílusa annyira egyéni, hogy követői nem, legfeljebb epigonjai lehetnek.

A műveket szigorúan tizenhat éven felüli szabadgondolkodóknak ajánlja, amely életkori megkötés a képeken szereplő rengeteg fallosz miatt van.  Vallja, hogy a pénisz nem szexuális szimbólum, hanem a hatalom jelképe. „Ha valaki ezt nem érti meg, az csak röhincsél a hatalmas álló farokkal rohangászó alakjaimon. Hogy tartsam az egyensúlyt persze rajzolok rombuszokat is. Innen a pissoir stílus. Ha valaki járt már fiúvécében, tudja mire gondolok.” Kifejti még, hogy azt is szereti, ha a kiállításokról ellopkodják a képeit.
Verselésében Christian Morgenstern követőjének tartja magát.

Most csak Fohász című kétsoros szösszenetét idézzük: God shave the Queen/mert már nagyon szúr. Néha az is eszébe jut, lehet, hogy ő Morgenstern reinkarnációja. „A Petri azt szokta mondogatni, hogy a képeim költőiek, verseim meg képszerűek.”

Petri és Geoszabó osztálytársak a Toldy gimnáziumban. Mögötte ül a későbbi költő (akkor még Perl György), és az összes reáltárgyból Geoszabóról másolja a dolgozatokat. Saját, bombabiztos módszert fejlesztenek ki a súgásra is. Ha felszólítják a Perl Gyurit, akkor a Szabó Laci, az előtte ülő (későbbi szociológus) Papp Zsolt nagy hátának támaszt egy kézitükröt, és szépen artikulálva lesúgja bele a feleletet. Geoszabó a gimnáziumban kezd festeni, amolyan absztrakt, lázadó képeket, de igazából kémikusnak készül. A verselésbe is belefog, de aztán Petri zsenije hosszú időre elriasztja.

Válogatott osztály az övék, nem is vesznek fel senkit elsőre az egyetemre (az Aczél Endre kivételével; őt is csak Moszkvába), ezért egy évig laboránsként dolgozik az MTA kémiai kutatóintézetében. Egy évre rá, viszont megkezdheti diplomagyűjtő útját. Összesen hét diplomát plusz egy szakmát gyűjt majd össze az életében. Kémia, fizika, történelem, környezetvédelem, vallástörténész, filozófia, népművelő és szakács. Elég vegyes. Ahhoz azonban mindig hozzá van szokva, hogy értelmes emberek veszik körül. „Imádtam tanulni.  Aztán elkezdtem tanítani is, egészen addig, amíg le nem tartóztattak. A Gyorskocsi utcában verték ki a fogaimat. 1979-ben. De nem fájt... Az ember úgymond ütésrészeggé válik ilyenkor.”

Mielőtt elviszik, a Rákóczi Gimnáziumban tanít. Elit környék, a Rózsadombon. Mivel az iskolának saját stencilgépe van, Petri hozzá hordja sokszorosítani a szamizdatokat. Egyszer csak, a klasszikus fekete limuzinnal beállít hozzá az állambiztonság és letartóztatják. Pár éve tudta csak meg, méghozzá az ÉS-ből, hogy volt egy besúgó kollégája. Három hétig fogdában van, majd kiengedik. „Ez egy nagy poén volt az életemben. Amúgy az egész életem poénok sorozata, csak némelyiken nem én nevettem.” Mire kijön a börtönből, addigra már kirúgták az állásából, így új utak után kell néznie. Mosogató, rövid időn belül éjszakai szakács lesz a Fészek klubban. A Lacika.

Bár kiengedték, még két éven keresztül tartanak nála házkutatást; elkobozzák tőle minden írását és festményét. „Azóta sem kaptam vissza őket. És nem is rehabilitáltak. Leginkább a Nyina Petrovna Hruscsova a gőzfürdőben gyomorgörcsöt kap című festményem lefoglalása fájt. Mintha a gőzfürdőben nem lehetne gyomorgörcsöt kapni!” Jó darabig módjában sem áll kiállítani, vagy tanítani, ezért tanulja ki a szakácsmesterséget.

’86-ban, már mint séf, három haverral éttermet nyit Angyalföldön. Az értő közönség hamar felkapja a helyet. 186 féle ételt kínálnak. A hétvégéket a különleges, kívül-belül Geoszabó átal tervezett egyedi étlappal dobják fel. „Sokan csak azért jártak be, hogy ellopják” Mindeközben különféle hírességekkel is összehozza a sors. Alain Delon egy doboz bonbonnal lepi meg, Freddie Mercury kezet csókol neki és megadatik, hogy négykezest játszhat Szjatoszlav Richterrel. Elfogyaszt még hét feleséget is, de ennek ellenére mind a négy gyereke házasságain kívül születik.

Amint lehet, visszamegy tanárnak, és már kiállítani is engedik. Azóta folyamatosan jelen van valahol, de valahogy külföldön jobban ismerik, mint idehaza. Nagy rajongótábora van például a tengerentúlon. Állítólag még a Fehér házban, sőt a Vatikánban is vannak képei. New Orleans-ban pedig létezett egy Geoszabó galéria, egészen addig, míg a Katrina hurrikán el nem söpörte az egészet.

Feltehetnénk, hogy Geoszabónak Faludy György szindrómája van, de a későbbi szúrópróbaszerű ellenőrzések mind őt igazolják. Mindenesetre annyi biztos, hogy pontos adatokkal dobálódzik és tényleg félelmetes műveltséget halmozott fel. Geoszabó az Utas és holdvilág csattanóját idézi: „És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami”. Kérdés még, hogy ha ennyire jól mennek a képei, mért van mégis ennyire lepukkanva. Azt mondja, hogy a bevételt teljes egészében jótékonyságra fordítja. Ez az életszabálya. „Inkább nyomorgok a nyugdíjam ötödéből – mivel egy elborult pillanatomban kezességet vállaltam egy, azóta bebukott kölcsönre -, de szerintem azt a pénzt, ami a művészetből érkezik, egyszerűen tilos magáncélra felhasználni.”

 

Ásványokat, köveket, szerencsehozó talizmánokat árul inkább a Verseny utcai bolhapiacon. Már vagy húsz éve. Azért kezdett el piacozni, hogy ebből fizethessék ki az iskolai kirándulásokat, aztán itt ragadt. A szomszéd árusok (az arab és az örmény zsidó) odavannak érte, a Papáért, és Geoszabó is jól érzi magát közöttük. Bár az általa kínált talizmánok erejében nem hisz, és mélyen megmerítkezett a tudományokban is, mégis nagyon izgatják a parajelenségek. Nem véletlen, hogy Uri Geller is vett már tőle képet. Egyszer pedig festett egy csodatévő Szűz Máriát, aminek még a másolatai is különös erővel bírnak. Neki, személy szerint, a kép cipőket teremt. Azóta, ha elvásik a lábbelije, mindig talál helyette újat. Hol a piacon, hol egy kocsmában, hol az utcán. Ráadásul általában passzentosak is a lábára – mondjuk legutóbb kénytelen volt egy számára csónak nagyságú 45-ös cipőben kitelelni, de, mint mondja, legalább belefért a három zokni is.
Legutóbbi nagy sikerének azt tartja, hogy tavaly nyáron megnyerte a BKV gyermekrajzpályázatát; a közlekedési társaság illetékesei ugyanis elfelejtették meghatározni a nevezési korhatárt, ezért mint „örök gyerek” indult, saját, geoprimitív-pisszoár (etc.) stílusával elemi rokonságot mutató gyermekrajzzal. BKV-s ajándékcsomaggal és egy szünidei jókívánsággal lett gazdagabb. 

Geoszabó most Zuglóban lakik, egy volt tanítványának kazánházában. Műhelye ”nyáron az udvar, télen a kocsma”, mivel tavaly „csak” ötször fosztották ki angyalföldi lakását. A metróból kifelé jövet, a saját botjával ütötték le, majd elvették a kulcsait, és vittek minden mozdíthatót. „A verseimet széttépték, talán a nálam lévő Petri és Hajnóczy hagyatékhoz még nem nyúltak. Szar szemétdombhoz hasonlít most a lakásom. Az önkormányzat ráadásul ki akar lakoltatni, pedig még az ásványgyűjteményemet is nekik akartam ajándékozni. Mindenki csak átver engem…, de ez nem zavar ám annyira.”

Mindeközben készül az életműkiállítása, ráadásként pedig egy kínai barátja Pekingbe szervez Geoszabó kiállítást. Ezen tervekkel párhuzamban azonban Geoszabó leginkább a halálra készül. Kitalálta, hogy a hasára íratja: Boncolást nem kérek. „Jó poén, nem? Ez lesz az utolsó az életemben. De most tényleg! Beteg vagyok, öreg vagyok, ráadásul apám, nagyapám és dédapám is hatvanhét éves korában halt meg. Szóval nagyjából egy évem van hátra. Nem csoda hogy sietnem kell a dolgaimmal. Slussz-passz, erről ennyit, menj a picsába!”
 

 Kiss Barnabás

2009. június

(fotók: Galló Rita)

 

u.i.: A cikk rövidített változata a Magyar Narancsban jelent meg annakidején. Mint látjátok, 2009 júniusában készült, és persze azóta sok minden történt: Geót kilakoltatták, bezárt a piac, leütötték, kirabolták és végül Csömörre költözött. Ezekről majd a későbbiekben részletesen beszámolunk. Addig is, nézegessétek a képeket, olvasgassátok a verseket és (ha lesz) gyertek kiállításra.