Részletek egy 1998-as kiadatlan kötetből
(Előző részek itt és itt!)
(Az időgép…)
Az időgép
surrogása elállt,
már minden nesz
helyi.
S az biztos:
itt semmi sem
steril!
Majd szedhetek
Aszpirint,
meg
némi vitamint,
ha
itthagyom e
húgyszagú
sherwoodi erdőt!
Az időgép
lomha nagy
árnyék a
tisztás közepén
s a telehold
poláros fénye
igazolja:
az árnyékok
minden században
árnyak,
még ha a
vetője
nem is
XI. századi.
Az Időgép
- mintha ösztönei
lennének –
alkalmas
tisztáson lapul,
rejtve van
de rejtezetlen
a szomszéd tisztás,
s ami ott
történik.
Az időgép
oldalán
halványan
villan
szurkos faág
reccsenő
égő fénye,
s az alkalmi
kunyhót ölelő
ágak közt
két lótest
fel - felcsillan.
Az időgép
oldalától
araszolva megyek
furcsa hangok
irányába,
melyek biztos nem
lovaktól erednek,
hisz fényes kunyhó
ajtaja tárva!
Az időgép
mormogásokat,
nyögéseket,
avar-ágy
édes-bús
zizegéseit
közvetíti,
s izzadt
testek
cuppogását
erősíti fel
a Freya Istennő
fényével
megvilágított
kunyhó.
Az időgép
ott a tisztáson,
én már
itt az ajtóban
bámulom
Sherwood erdejében
e furcsa
idillt:
négy szőrös láb
egymásban,
anatómiailag
tisztázhatatlanul,
s a fénypászma
fókuszában
Robin Hood
széles szőrös
mellkasán
bájosan
kunkorodik
Oroszlánszívű Richárd
göndör szakálla.
Anyák napjára
Köszönöm anyám,
hogy
nem szültél
a reterátba,
pedig e
módszer
már ismert volt.
Köszönöm anyám,
hogy
nem fojtottál
meg köldökzsinórommal,
pedig a történelem
számos példát
sugalmazott.
Köszönöm anyám,
hogy
nem tettél
be — átmeneti
időre sem —
pihenni
egy bombatölcsérbe,
pedig volt köröttünk
elég.
Köszönöm anyám,
hogy
kiástál a szoba romjai
közül, s örömmel
fedeztél
fel egy
kék ólomkristály
vázában.
Köszönöm anyám,
hogy
időben mentél
át a Margit hídon,
mert a
mögöttünk jövő
villamos
a híddal zuhant
alá
néminemű
bombázáskor.
Köszönöm anyám,
hogy
nem ráztál
mandragórát
a bablevesbe,
pedig fűszerezni jól tudtál,
s néhányan megérdemelték volna.
Köszönöm anyám,
hogy
óvatosan
nyitogattad
előttem az
Élet Kapuit,
s az árnyak
között
némi
derű is
akadt.
Köszönöm anyám,
hogy
nem erőszakoltál
ideológiákat
dacos fejembe,
így volt időm
kiválasztani
a
kiválaszthatatlant.
Köszönöm anyám,
hogy
megszülettél
s a sorsokba
csomagolt végzet
kis időre
haladékot
kapott.
(Biszex kísértetek… )
Biszex kísértetek
foszforeszkálnak
zölden
egy tanya
romjai közt
a Nagy Magyar
Alföldön.
- Kolléga Úr!- kérdezi
egyikük
- Maga is idevalósi
ha itt
kísért?
- No nem, csak
simán a síkvidéket
szeretem.
Míg éltem az
Orosz Rónaságokon
hideg teleken át
dideregtem.
Itt meg télen is
melegebb van,
ezért kószálok
erre, s már láttam
két szép
kanászfiút,
kik egymással
voltak úgymond
elfoglalva,
így addig a konyhában
szakácsnő alsószoknyájában
vetettem ráncokat.
S Ön?
Helybéli?
- Igen.-
szóla a fényesebben
zöldellő, zöldellő
hársak tövében.
- Engem helyben
fojtott meg
egy szép juhászné,
mert juhászát
elszerettem...
De most
mindketten
ráérünk,
s a kakas is még csak
most fordult másik oldalára,
nos
nincs kedve egy éjféli
románcra?
S mindketten
mint szűzdohányillatú
pipafüst:
szétoszoltak
egymásban.
(folyt. köv.)
friss